"Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged." Zsidók 12,5b

A szeretet fenyít. Kérlek, hogy Istennek az Igén keresztül hozzád érkező fenyítését ne vesd meg. Ne is lankadj meg, ha dorgál téged. Soha ne legyen olyan érzésed, hogy hagyja már abba! Nem bírom tovább, elcsüggedek, elkeseredek. Vigyázz, itt folyik bele az Ördög, és keménnyé, keserűvé tesz Istennel szemben. Folytatja Igénk: "Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Isten a dorgálást az olvasott, a hallott Igén keresztül kezdi. A lelkiismereten keresztül is dorgál. Nem csak kívülről szól Isten szava - belül is. Sokszor elhallgattatom, kimagyarázom, nem tehettem mást, nem én vagyok az oka. Örülni kellene, mert az első foka, ahogy Isten cselekszik velünk bűneink miatt, hogy dorgál kívül is, belül is. Ha embereken keresztül dorgál, felháborodunk. Ez mondja nekem?! Értsd meg, Isten akarata nélkül senki nem mondhat neked egy szót sem. Nem mondhat rólad rosszabbat senki, mint ami igaz. Ne háborodj fel azon, amit mondanak, kicsi ez ahhoz képest, ami a valóság. Amikor Isten dorgál, még nem mozdul a keze. Egyszer olyan komoly volt számomra ez az Ige: "Minden szenvedésüket õ is szenvedte" (Ézs 63,9). Ha majd ütnie kell, és sírsz, õ veled együtt sír. "Megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Ne kényszerítsd ki az ostort. Fogadd el a bánásmódját veled. Értsd meg a szeretetét, amelyik fenyít és dorgál. Lásd meg a keresztet, rajta az egyetlen Engedelmest, akit minden csapás ért. A kereszt minden sebnek bekötözése, gyógyítása. Minden megvallott bűnödnek megbocsátása.
forrás:"... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvből